annyira de annyira furán érzem magam.
szükségem van arra,hogy a szemembe nézz és az igazat mond!
semmi mellébeszélés... tényleg semmi, tégy rá kisujj esküt kérlek szépen!
most minden megváltozott. most kezdett tisztulni az a hamis kép amit felépítettem magamban.
mámorban élni persze tökéletes, de mikor felébredek...fáj a józanság ahogy azt az "öreg költőm" is megmondta :D
teljesen igaza van... fáj a józanság, fáj az igazság, fáj a földre térni.
túlságosan másvilágban élek sajnos.
nem pótol semmi,de tényleg semmi.
üres, minden üres. üres üvegek között fekszem a szűk szobámban.
itt repkednek még mindig a pillangók, a névnapomra kapott virágok mellett.
nem bírom őket kihajtani innen, maradnak.
tetszik nekik ez a hely, ami most teljesen üres.
elfoglalták, de lehet hoznak még néhány kőbe vésett igazságot.
jelentéktelenül néznek rám, egyszerűen most nem néznek semmibe...
pedig én nézegetem a képeink, amik már porosnak látszanak,
de a távolban megjelent egy szentjánosbogár.
fényt hozott, ahogy te is az életemben és mégis itt hagytál pár üres papírral és egy tollal.
tudtad,hogy ez az álmom és valóra váltottad nekem.

egy vonatozás utáni szombat este az ágyamban egy pohár borral. elgondolkodtató este, bizony!

rájöttem,hogy rettegek az érettségitől. 

hiszem,hogy minden rendben lesz...hiszen muszáj sikerülnie mindennek!

látom,hogy a távolban már integet. igen ő az! a neve Budapest. minden álmom megvalósítója!

megígérem neked kedves, hogy küzdeni fogok érted a végsőkig és szeptembertől közös életünk lesz és utána is küzdeni fogok,hogy nagyon sokáig együtt lehessünk! :D 

annyira vágyom rád! tényleg az igazi álmom vagy, amiről régen írtam a naplómban. 

és hihetetlen de itt az idő! ennek is eljött az ideje, és csak fekszem az ágyban!

kifejezetten rémisztő!